Kroki és Kubu karácsonyi “ajándékunk”, egy tízfős bichon-csapat tagjai voltak, kik valami szaporítónál sínylődtek, majd onnan elkerülve sem fordult jobbra a sorsuk. A tízfős kis csapat sok bajjal-búval küzdött, nyolcuk viszonylag hamar túltette magát, de ők ketten rettegtek, megfoghatatlanok voltak, és nem féltek odakapkodni sem. A jó hír, hogy lassan kezdenek kisimulni, már tudják élvezni a napsütést, odabátorkodnak egy-egy jutifalatért is, szóval jobban vannak, de hosszú még az út.
Kroki és Kubu nem ismerte az emberi érintést, a szabadon mozgás, szimatolgatás örömét, most tanulgatják, most kezdik felfedezni a világot.
Óriási eredmény már, az is, hogy értik, mi a nagy tér, a zöld, az emberi hang és érintés.
Majd igazán türelmes, elkötelezett gazdit szeretnének – van mit pótolniuk.

Oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
Megosztom, hogy segítsek!